Add magad karácsonyra!

Add magad karácsonyra!

Szentestére maximum arra marad erőd, hogy lefejeld a karácsonyfát a fáradtságtól? Akkor ideje felülvizsgálni az ajándékozási szokásaidat. A kutyafuttában felhajtott ajándéktárgyak helyett például idén adhatnád a kipihent önmagadat. Elvégre egy élmény veled lenni – különben mit lógna rajtad annyit a család és a baráti kör, pont, mikor ajándékért kell rohannod?

Kivel vagy?

Mindfulness mozgalom ide vagy oda, mondjuk meg az őszintét: kb. percenként megesik, hogy egyszerűen nem vagyunk ott, ahol épp testileg múlatjuk az időt. A másnapi prezit rakjuk össze fejben, miközben elvileg a szuperlelkes gyerekünkkel építünk legóvárat. Akciófilmről álmodozunk, pedig épp egy romantikus mozi közben papás-mamást illene játszanunk a mozi sötétjében. Suttyomban netezgetünk, pedig a szülőanyánk az értékes, évtizedes életvezetési tapasztalatait osztja meg velünk a telefonban, és még órabért sem kér a coachingért – és a többi. Így aztán se a mi vágyunk nem teljesül, se a másiké, aki hús-vér ember helyett csak egy bábut kap. Mert önátverés azt hinni, hogy idővel nem tűnik fel a turpisság. Mi lenne, ha karácsony alkalmából tényleg a teljes figyelmünket adnánk azoknak, akik elvileg a legfontosabbak nekünk? Még a végén kiderül, mi a jó abban, amit ők szeretnek. Sőt: nem kizárt, hogy legközelebb cserébe ugyanilyen odaadó figyelmet kapunk mi is tőlük.

Nemszeretem feladatok

Persze, persze, a lelkünk mélyén tudjuk, milyen szolgálatokat tesznek a környezetünkben élők, hogy a kedvünkben járjanak – sörökkel teli szatyrok cipelése, húslevesfőzés, koszos zoknik levadászása, kocsimosás, a hetente szétbarmolt laptopunk megokosítása stb. Csak kár, hogy a másik fél nem mindig tudja, hogy mi is tudunk az ő áldásos tevékenységéről. Ha egy kósza köszönömön túl előzékenyen átvállaljuk egyszer-kétszer a nemszeretem feladatokat, akkor viszont karácsonykor jótevőnkön túl mi is a mennybe mehetünk. Mert olyan jó randomra beváltani egy mosogatás- vagy ágyba kapott kávé kupont – csak legyen belőle kéznél.

Csend és cseverészés

Tele a világ jobb sorsra érdemes, rászoruló barátokkal és családtagokkal, akik az okostelefonnál, robotporszívónál, csúnya pulcsinál és társaiknál tényleg sokkal jobban vágynak egy jó hosszú csendre. (Na, jó, pontosítsunk: néhányan az előbbieken túl, telhetetlen módon ráadásul még erre is vágynak.) Amikor egyetlen „igen, de...” nélkül, ától zéig elregélhetik a gondolatmeneteiket, korszakos ötleteiket, világfájdalmukat és mindent, amin nélkülünk voltak kénytelenek röhögni – pedig de fain is lett volna, ha mi is ott röhögcsélünk velük. Ezek a jóemberek többnyire akár pénzen meg is vennék a hallgatásunkat – szóval most megkaphatnák akkor ajándékba, hisz nekünk max. egy kis önuralomba kerül.

A másik csoport: akiknek a javak egyenlőtlen elosztása és hasonlók miatt túl sok jutott a kuka hallgatóságból, a mi személyünkben. Az ő esetükben csodát művel, ha erőt veszünk magunkon, és az általunk használt kötőszavakat pár tartalmasabb szóvirággal feldíszítjük, mint egy karácsonyfát. Mintha lenne hozzáfűznivalónk. Figyelem: ezen gondolkodni kell – így lehet, hogy erőlködés közben tényleg vélemény keletkezik a fejünkben, mellékhatásként pedig felpezsdülhet a társasági életünk is!

Ha kedvet kaptál (mi igen), hogy a fenti gyakorlatokat ne csak karácsonykor folytasd, akkor tudunk egy jó helyet a közös időtöltéshez…

bbz karácsony

bbz karácsony

bbz karácsony

bbz karácsony

bbz karácsony

bbz karácsony

bbz karácsony

bbz karácsony